Más néven Homo sapiens, a Földön kifejlődött értelmes faj. Relatív rövid idő alatt a galaxis egyik legjelentősebb tényezőivé válnak. Más fajoktól eltérően nem található meg az egység, az emberiség magát népcsoportokra, országokra, illetve céges befolyási övezetre osztja, csak jelentős katasztrófa esetén fognak össze. Ott, ahol más ősibb és/vagy fejlettebb fajok elbuktak, ott az emberiség talpon maradt. Az emberek külalakjáról, képességeikről írni ide felesleges, lévén aki ezt olvassa remélhetőleg maga is ember és nem egy másik faj tagja.
Történelem
Az első civilizáció
Az emberiség létrejöttét 200 ezer évvel ezelőttre datálják, a modern, ma is ismert emberek pedig 50 ezer évvel ezelőtt alakulnak ki. Az Afrikában létrejött faj kirajzik szülőkontinenséről, hogy birtokba vegye az egész bolygót. A Földön létrejön az egyetlen olyan faj, ami a tudást hajszolja és képes jelentősen megváltoztatni környezetét. Települések jönnek létre, kialakulnak kultúrkörök, vallások.
A Tervezők, készen arra, hogy a Földön is értelmes, rájuk hasonlító fajt hozzanak létre egy áldozattal.
Csakhogy az emberiség nem magától alakult ki, ismeretlen időben a Tervezők felkeresik a történelmi idők előtti Földet. A Tervezők faja ismeretlen motivációval értelmes fajok sorát hozzák létre a galaxisban. Egy áldozati Mérnök magát feláldozva hinti el az élet magvát a Földön, amiből majd egy nap az emberiség csírázik ki. Valamiért azonban később a Tervezők úgy döntenek, hogy az emberiséget ki kell irtani. Körülbelül az 1. évszázadban ment volna végbe a fajirtás, amit az LV-223-on lévő biofegyvereikkel tervezték volna, ám a katonai installációban a patogén elszabadul és végez a személyzettel mielőtt azok elindulhattak volna. A Tervezőkről maradnak leletek, Egyiptom, a maják, a sumérok, a babilóniaiak, részéről maradnak fenn rajzok, ahogy a hawaii vagy skót szigeteken is, ezekben közös elem, hogy egy Tervező figurát az emberek istenítenek, az alak pedig az égre, néhány gömb felé mutat. Ez egy csillagtérkép, ami a Zeta 2 Reticuli rendszerre irányít, ahol az LV-223 is van. Elizabeth Shaw ás Charlie Holloway egyéb leleteket is feltár majd. A cirka Krisztus előtt 2500-ban készült urna Ninivéből, Hórusz Templomában a Mérnökökre utaló fáraók vagy istenek szobrai kerülnek elő (Kr. e. 100). Val Camononicánál Kr. e. 3000-ből származó kőrajz, Peruból csillagtérkép (Kr. u. 600), a Chaco-kanyonból humanoid alak képe, Itzánál Mérnökökre utaló behatás, Tikalnál (Kr. u. 500) Mérnök istenfigura, a toltékoknál (1000) pedig magas, furcsa páncélzatú szobrok kerülnek elő.
Az első civilizáció Kr.e 10 ezer körülire datálható. Ekkor ugyanis a yautják felfedezik a bolygót és tanítani kezdik az embereket, akik istenként tisztelik őket (mint ahogy a Tervezőket is), piramisokat emelnek számukra és áldozatokat ajánlanak fel. A meglepő az, hogy az emberek nem csak a Földön emeltek épületeket a yautják számára, hanem más bolygókon is, például az LV-412 vagy a BG-386 felszínén is, vagyis az emberiség már ekkor kikerült az űrbe, igaz, szolgákként, akik később kihaltak. Az emberiség dinamikus fejlődését visszavetik a nem kívánt esetek, amik során az alienek párszor elszabadulnak, a yautják pedig csak úgy tudják megállítani őket, hogy a környéket teljesen elpusztítják. Korai civilizációk tűnnek el, a yautják pedig egyszer csak elhagyják a Földet.
Az Antarktisz körül egy ismeretlen civilizáció létezik, ők feltérképezik a kontinenst, amit később az egyiptomiak átvesznek és legközelebb majd Oronteus Finaeus 1530-as térképe fogja tartalmazni. Egyiptomban a Kheopsz piramis és a Szfinx megépül, jóval Kheopsz születése előtt (az 1850-ben felfedezett Ízisz templomban van erről említés). Nem ismert, hogy az antarktiszi civilizáció építette őket, vagy csak építészetüket másolták-e le. Egy biztos: az antarktiszi civilizáció volt az, amiből a többi civilizáció kivirágzott (lásd: Egyiptom, Kambodzsa, egész Dél-Amerika). Az első emberi írás keverte az egyiptomi, azték és kambodzsait. Az eljegesedés miatt az antarktiszi birodalom kipusztul, ám a környék már eleve 34 millió éve eljegesedett, kérdéses hogyan jöhetett ott létre eleve emberi élet.
A yautják beavatásai során többször szabadulnak el az idegenek, amiket csak úgy állíthattak meg, ha felrobbantották a helyet, így egy sor civilizáció pusztul ki, melyeknek nyoma se marad. Bizonyára ez is közrejátszik abban, hogy a kereskedelem megszűnik egyes birodalmak között (például Egyiptom és Dél-Amerika között). A predatorok ismeretlen okokból távoznak, hátrahagyva épületeiket, amiket bizonyos periódusonként felkeresnek beavatás céljából. Az emberek nem háborgatják ezeket a helyeket, mert szentnek hiszik, csak és kizárólag az áldozatok felajánlássakkor lehet megközelíteni őket, vagy pedig templomőrök védik (akik egyben az emberek és yautják közti konfliktusokat hivatottak elsimítani és őrizni az épületeket). Végül az "istenek" végleg távoznak, a beavatások is elmaradnak, az emberiség pedig önerőből továbbfejlődik.
Fejlődő emberiség
A navajo legenda ábrázolása.
A yautják később visszatérnek emberekre vadászni, kezdetben a vadászat közben az ember csak megsebezni tudja a predatort, de az idő múltával az emberek képesek lesznek eredményesen szembeszállni a yautjákkal. A vadászatok között van, hogy akár évszázadok is eltelnek. A ragadozók látogatásai végigkísérik az emberiséget, ezek legendákká, mondákká válnak, amiben a modern ember nem hisz. Aki igazán keresni akarja a yautjákra vonatkozó feljegyzéseket, annak nem akad nehéz dolga, hiszen tudja mit keressen és azt is tudja, hogy ezek nem kitalációk. Többek között ott van Szent György esete, amit mindenki ismer, vagy a navajok legendája a Nayenezganiról (eme indián törzs továbbá úgy gondolja, hogy a "szörnyek" azért léteznek, hogy az emberiség önhittségét megnyirbálják és alázatosságra, illetve a préda-vadász kapcsolatára tanítsák az embert), de elég csak az 1700-as évek elején lezajlott japán-oni háborúba mélyebben beleásni (ez bizonyul a legnagyobb vadászatnak, hiszen az emberek nyílt háborút hirdettek meg). Afrikában pedig egyes helyeken a törzsek félik a "vadászcsillagot", ami egy ember életében egyszer tűnik fel, legfeljebb kétszer ha elég sokáig él. A csillag mindig tragédiát hoz, emberek halnak meg és vadászódnak le, mint az állatok.
A modern korban majd különböző kormányok, vagy titkos szervezetek tesznek róla, hogy a "látogatásokat" eltusolják. Egykoron a halandó ember valóban szörnyeknek és démonoknak hitte a ragadozókat, ha sikerült is leteríteni néhányat, akkor felszerelésüket elpusztították, mert az Ördög művének tekintették azokat. A modern korban ennek az ellenkezője igaz, ugyan kormány és szervezettől függő az információk mennyisége és hitelessége, de tudják mikkel állnak szembe és elég gyakori, hogy versenyt futnak a yautja technológia megkaparintásáért. Az USA és Oroszország a Aszjima körül lévő esetnél 1990-ben majdnem világháborút robbantott ki egy űrhajó miatt.
Kétségtelen, hogy a predatorok nagy hatással voltak az emberekre. Elég csak az ókori építészetre gondolni, vagy egyes vallásokra (elég valószínű, hogy pl. Odin teljes mértékben a predatorok hasonló istenéről lett mintázva, ez vonatkozhat a többi villám és hadistenre is). De predatorok ihlették a nindzsák létrehozását is, olyan harcosokét, akik észrevétlenek és váratlanul csapnak le, majd demoralizálva az ellenséget csendben távoznak.
A ragadozók mellett egy másik faj is felfigyel az emberiségre, a giffek már az ókor óta vizsgálják a Föld lakóit egészen a középkorig. Csupán pár ember mondhatja el magáról, hogy találkozott a békés látogatókkal.
Akárhogy is, a vadászok népe csak zavaró tényező, a jelentősen ritka alien infesztációk pedig idejekorán felszámolásra kerülnek. Az emberiség tovább fejlődik, a vallás szerepe háttérbe szorul. Újabbnál újabb forradalmi találmány születik meg, a yautják ezért is tekintik a "puha húsúakat" szerszámkészítő fajnak, jóllehet igaz lenne a háborúszító jelző is, hiszen a Földön nincs olyan pont, ahol valakik ne harcoltak volna valami ürügy miatt. Birodalmak/országok születnek és enyésznek el. A két világháború pedig nem véletlenül érdemelte meg nevét, hiszen az egész Föld 4, illetve 6 évre háborúba süllyedt, amit egyes földönkívüli vadászok kihasználtak. Továbbá a hidegháborúk alatt is folyt a torzsalkodás, a United Nations Interplanetary Corps és a kommunista Chinese/Asian Nations Cooperative közötti konfliktus majdnem nukleáris háborúba csapott át.
A 21. század gyökeres változásokat hoz magával. A cégek kezdenek megerősödni, előre jelezve a jövőt, mikor a vállalatok akár az országokkal is szembemehetnek.
A Weyland éra
Sir Peter Weyland fiatal kora ellenére rendkívül sok eredményt ér el és joggal nevezik eme periódust a Weyland érának. 2015 március 27-én a Weyland Corp megindítja az első ipari mértékű űrmissziójukat, hogy napenergia tömböket telepítsenek a Föld orbitális pályájára, ezzel állandó napsütést biztosítva. 2016 február 2-án a leendő atmoszféra átalakítók elődjét feltalálva és használva, Weyland képes mesterséges atmoszférát generálni a sarki jégsapkák felé, ezzel lényegében véget vetve a globális felmelegedésnek (legalábbis ezt hitték). 2022 június 1-jén az Egészségügyi Részleg tudósai azonosítják a génláncot a rákok 98%-ánál. Genetikailag módosított sejtekkel és Földön kívülről származó elemekkel Weyland képes effektív gyógymódot találni szinte mindenféle rákra. A 2023-as TED konferencia során vázolja jövőképét, a grandiózus feladatok egy új korszakba repítik az emberiséget.
A David modell első tagja 2025 január 7-én gyártódik le, a következő években pedig áttörések mutatkoznak, nem csak létrejön az emberi bőrt utánzó anyag, de már a vele folytatott beszélgetések is pozitívak. A legendás Weyland Storm Rifle forradalmasítja a lőfegyvereket, a NASA híres Kepler misszióját 10-szeresen növeli a támogatásokkal és egy éven belül 6546 újabb biokompatibilis bolygót fedeznek fel. A bolygók se elérhetetlenek, 2028. Május 20-án San Franciscoban a Weyland laborok felfedezik a test képességét a hiperálomra.
Hidegháború és a globális felmelegedés
Az emberiség az álmait hajszolva rajzott ki az űrbe, de sokan rémálomba fulladtak.
Az emberiség sokáig álmodott a végső határ, az űr meghódításáról. Csakhogy az űr egy ellenséges hely, ahol a legkisebb hiba is végzetes katasztrófát idézhet elő. Már az elejétől kezdve evidens volt, hogy a gyarmatizálás során intenzív terraformálást kell végrehajtani, hiszen elég kevés planéta Földszerű. Az első sikeres terraformálást a Weyland Corp hajtja végre 2039-ben a GJ-667Cc kódjelű bolygón.
Ezt a sikert egy hidegháború során sikerül elérni, ami a Chinese/Asian Nations Cooperative (CANC) és a United Nations Interplanetary Corps (UNIC) között zajlik. Az ismert világot az Űrkitermelési Törvény alapján felosztják (így a Mars és Luna UNIC, míg a Titán kommunista kézbe kerül). Mindkét szuperhatalom nagy összegeket öl az űrfelfedezésbe, az UNIC több tucat szatellitet küld szét, hogy új rendszereket fedezzenek fel. Csakhogy élőerőben és nyersanyagban, ahogy pénzügyileg is a CANC van túlsúlyban (bár az ő sikereikről nem tudni semmit).
A CANC és UNIC torzsalkodása háborúban nyilvánult meg, ami még éppen egy nukleáris holokauszt előtt ért véget, azóta hidegháborús helyzetben él az emberiség. Eme érában a Weyland-Yutani egyre inkább megerősödik, míg végül de facto az UNIC irányítóivá válnak.
A korszak során történik egy sor természeti csapás is. A globális felmelegedés (2020/30-as évek táján) idején víz alá kerül számos város. A katasztrófa során bár több nemzedék kellett hozzá, de Hollandia, Groningen, Zéland, Flevoland és a nyugat fríziai szigetek örökre a tenger fenekére kerülnek. Menekültek milliói élnek nyomorban Limburg, Gelderland és Noord-Brabant körül még a 2200-as évek közepén is. London egyes területei szintén víz alá kerültek.
A Long Island Rig House Projecthez hasonló építkezések kezdődnek meg. Az olajfúrók alapzatát felhasználva összekapcsolnak 87-et és némi földet helyeznek el rajtuk, hogy lehessen gazdálkodni. Így a tengeren is lehet élni, néhanapján azonban néhány részeg belepottyan a vízbe és meg is fullad. Ugyanakkor a felmelegedés miatt kezd lakott lenni a Déli Sark, ekkora datálható Antartic City, ami helyet ad az antarktiszi légi irányításnak, ami a Föld felé tartó űrhajóknak ad nagy segítséget (a Naprendszer forgalomirányító központja). Egy másik természeti csapás a járványok képében tér vissza. A 21. században visszatérnek a legyőzöttnek hitt betegségek, mert az emberek rosszul használták az antibiotikumokat. A 2020-as és 2030-as években vagy 65 millió ember hal meg emiatt. Hasonlóan sokan halnak meg az első marsi kolónián is, ott azt hitték tudják hogyan kell legyőzni a sugárzással és jégből kiolvasztott baktériumokkal kapcsolatos problémát. A súlyos tévedés következményeként az első 50 telepesből 48 hal meg rákban vagy ismeretlen baktériumok okozta betegségben.
A 2050-es években egy újabb végzetes dolog történik, a kergemarhakór elviszi a négylábú jószágok nagy részét. A világgazdaságnak ez nagy csapás, igazi hús helyett növesztett húshelyettesítő ételt esznek az emberek. Ezek gumós növények módjára növő hústömbök gerincsejtekből és állati DNS-ből egy tenyésztőkádban. Ismeretlen időben az utolsó panda is kipusztul, dollármilliókat ölnek a faj fenntartásába, ám ez idő és pénzpocsékolásnak bizonyul.
Az űr meghódítása
Űrkikötő, a Wey-Yu Gaspar névre hallgató hajója az 1100 telepest a halálba küldi.
A tömeg számára a gyarmatok amolyan Paradicsomként van hirdetve. Ez ugyan néhány világra valóban igaz, de ezek több generációnyi telepes vérrel, izzadsággal és könnyével jönnek létre. A világűr az új vadnyugatnak tűnt, ám hamar kiderül, hogy itt se minden arany, ami fénylik. Rengeteg ember próbál gyorsan meggazdagodni, de csak keveseknek jön össze.
A terraformálás először a 2010-es években megy le a Földön, hogy az ökorendszert helyrehozzák, amit háborúk és szennyezések tettek tönkre. A következő lépés a Hold lesz, ahol egyes területeket nyomás alá helyeznek és átalakítanak, rövidre rá a Mars következik. Az embereket, hogy hozzászoktassák a csillagok közti élethez, Peter Weyland ösztönzi a népességet, hogy éljenek gyarmatokon, amíg a Föld begyógyul. A stratégia sikernek bizonyul, a Naprendszerbe való kirajzás megkezdődik és a Szaturnuszig kolóniák sora alapul. A fénysebességnél gyorsabb hajtóművek feltalálását követő évtizeden belül a Weyland Corp már atmoszféra átalakítót hoz létre egy távoli világon, aminek révén idővel megjelennek az első telepesek a Naprendszeren kívül. A 21. században a terraformálás segíti az emberiséget, hogy belakja a csillagokat. A költséges projectek miatt csak Földhöz hasonló bolygókat terraformálnak, hogy a telepesek önellátóak legyenek. A 22. század kezdetén a Yutani és Weyland Corp egyesül, a terraformálást pedig túl költségesnek ítélik meg, amiben nincs profit. Helyette olyan bolygókat keresnek, amiket nem is kell terraformálni. Az Affiance vagy a balsikerű USCSS Covenant missziói ezt célozzák meg, hogy telepesek egy már lakható bolygón kezdjenek új életet Földszerű planétákon. A Weyland-Yutani prosperál, hiszen míg a Weyland Corp irdatlan összegeket költött el, addig ők nem. Csakhogy ez a modell nem tarthat sokáig, ahogy egyre több ember költözik a gyarmatokra, a nyersanyagokat elkezdik felélni és kimeríteni, így feltűnik az igény, hogy újabb világokat kell gyarmatizálni.
A következő 50 évben egyre több nyersanyagot fedeznek fel a Határvidék csupasz világain. Ez feléleszti a terraformálási vágyat a Társaságnál, leporolják a 100 éves régi kampányszlogeneket és hirdetik, hogy "jobb világokat építünk". Ez ugyan akkor és később is vitatható mennyire igaz, de kétségtelen a "rázd meg és süsd meg" féle kolóniak, az atmoszféra átalakítók nem a Weyland Corp színvonalát hozzák. A gigászi fúziós reaktorok, a totálisan automata átalakítók így is konstans karbantartást és felügyelet igényelnek, ezért több kolónia csak azért jön létre, hogy eme feladatokat ellássa. A Társaság szétszórja eme atmoszféra átalakítókat a Határvidéken minden olyan helyen, ahol kiaknázható nyersanyagok vannak. A terraformálás szó félrevezető, több évtizednyi munka is eltelhet, mire a bolygó élhető lesz és nem feltétlen marad is így. A legtöbb bolygó sose válik Földszerűvé. Csupasz, elhagyatott és idegen helyek, amiken csak annyi változott, hogy az ember nem pusztul el, ha szkafander nélkül kilép rá. Egyes helyeken konstans atmoszféra átalakító működés zajlik, mert máskülönben az ember számára megfelelő atmoszféra megszűnik. Emiatt az átalakítók elsőszámú célpontjai a felkelő, vagy ellenséges erőknek. Egyes bolygók, amik gazdagok nyersanyagokban pedig eleve lehetetlen a terraformálás kivitelezése, ezért hatalmas kupolák alá építik a kolóniákat.
A 22. század végére az emberiség zöme még mindig a Földön él, ők nem vállalták be a kockázatokat. Az űrbe rengeteg szerencsevadász megy ki, egyeseket az ismeretlen hajt, másokat a saját tartozásaik, egyesek kapzsiságból, míg megint másoknak az egész munkája és karrierje az űrhöz lett kötve (űrhajózással és gyarmatizálással összeköthető munkahelyek). Az űrutazók ha meghalnának, a családjuk megkapja a biztosítási díjat, ezt minden szerződésben rögzítik. Eleve sokan nem is maguk miatt, hanem a családjukért vágnak neki a végtelennek: távoli bányavilágok vagy kereskedelmi vonalak munkásai, akik sokszor nem is tudnák elkölteni a pénzt, mert nincsen mire. A gigászi távolságok és hosszú hónapok gyakran felőrlik a kapcsolatokat és a munkások azon kapják magukat, hogy a semmi közepén átvitt értelemben is magányosak maradtak. Gyakran évekig nem látják egymást a hozzátartozók, míg a hiperálom miatt valaki nem öregszik, addig az idő telik máshol, a gyerekek felnőnek, a családtagok meghalnak, vagy új szeretőt találnak. Az űrben dolgozó ember így gyakran magányosan találja magát, csupán a munka és munkatársak maradtak, nem ritkák, hogy a munkások között alkalmi kapcsolatok jönnek létre még akkor is, ha amúgy házas illetőkről van szó, akiket hazavárnak. Már a 2140-es években rutin dolognak számít hajók indítása, önkéntes telepesek pedig bőven akadnak. Ugyan nem olcsó mulatság jegyet venni egyre, de ha egy közösség összedobja rá a pénzt, még a legszegényebb területekről is bekerülhetnek jelöltek.
A gyarmathajók ugyanakkor lehetnek teljes halálcsapdák, a 2140-es években nincsenek szabályozva, semmi átvizsgálás és biztonsági őrség is csak az űrkikötőnél található. A cégek, amik égisze alatt történik a kilövés, nyugodtan megtehetik, hogy a hajókat egyenesen beleirányozzák egy napba, úgyse derülne ki soha, hogy mi történt, a társaság pedig elteheti a könnyen szerzett pénzt. Jó példa a Gaspar esete, ami 1100 telepest visz az álom felé, akik csak úgy eltűnnek, a Weyland-Yutani mindenkit alien keltetőnek használt fel. Ez csak egy hajó a több százból, ami nyomtalanul tűnt el az űr végtelenségében minden jel nélkül. Előfordulhatnak balesetek, például az automatizált gépek sose ébresztik fel a legénységet, esetleg egy-egy cég csúnyán visszaél a lehetőségekkel. Ennek ellenére rengeteg ember dönt úgy, hogy megéri a kockázat, elvégre a reklámok szerint egy új élet várja őket a gyarmatokon, ahol tiszta lappal indulhatnak, igaz, ehhez mindent fel kell áldozni az eddigi életükből, amiből csak pár zsák/bőrönd marad velük. A földi nyomornál bármi jobb lehet, ha pedig a halálba vonulnak, azt már úgy se veszik észre, hiszen mélyálomban fekszenek.
Az űrbe való kirajzással az emberek találkoznak más intelligens lényekkel. A Weyland Corp már a 2010-es években a Európa hold óceánjában kezdetleges létformákat talál. A 2040-es években más kutatók a Titánon megkövült mikroorganizmusokat találnak, ez Eli Reynoldsnak köszönhető, de a cikkekben alig említik meg a nevét, nézeteltérések miatt pedig kizárják a Titán project további menetéből, ami a még élő organizmusokhoz vezeti el a kutatókat. Hivatalosan ekkor találkozik az emberiség földönkívüli élettel (pedig az évszázadok alatt nem egy földönkívüli faj jött a Földre, de ezeket eltusolta a felsőbb hatalom). Az elkövetkező időben minden fajról, amit hivatalos expedíciók fedeztek fel, azokról pontos adatok készülnek. Ha a lehetőség adott, akkor egy-egy mintapéldányt elvisznek további vizsgálatokra. A más fajokkal való találkozások többnyire veszélytelenek, többnyire (amik meg félresikerültek, ott jobb esetben kórház, rosszabb esetben temető vár a kutatókra). Az első értelmes faj (hivatalosan) az arktúriai, amit további értelmes fajok felfedezése követ, vagy azoknak elhagyatott romjai/hajói (az emberiség zöme azonban mit sem sejt ezekről). 2093-ban a USCSS Prometheus eltűnik, így a Project Prometheus, aminek célja az emberiség Tervezőit fellelni az LV-223-on kudarcot vall. A vállalkozás során maga Peter Weyland is életét veszti, ami komoly veszteség. Természetesen senki se tudja, hogy eleve mi volt a misszió célja, vagy hogy a Tervezők már 2000 évvel ezelőtt elakarták pusztítani az emberiséget.
Ez a felfedezési vágy hajtja előre az emberiséget, a túlnépesedés csökkentése kolóniák létesítésével és idegen fajok felfedezése, kutatása. A nyersanyagok fellelése ezzel szemben másodlagos cél, legalábbis amíg a Föld tényleg ki nem merül. A bánya-, illetve agrárvilágok (itt génmódosított növényeket termesztenek, ami gyors, egyszerű és nagy mennyiségben lehet aratni) nélkül bizonyára a Földön még nagyobb nyomor alakulna ki, amin a globális felmelegedés már megtette a hatását, a túlnépesedés meg pláne.
A Föld kimerülése és a túlnépesedés hatalmas problémát okoz. 2122-re néhány mohó milliomos az utolsó csepp olajat is kiszívta a Földből, így az emberiség kénytelen más bolygókról ezt behozni, illetve új energiaforrásokat használni/felfedezni. A más bolygók gátlástalan kizsákmányolása és beszennyezése több embernél is nemtetszést vált ki, hiszen ezzel nem csak a Földet, de a komplett világűrt is tönkreteszik. Ennek hatására idővel egy titkos szerv, az X Group jön létre, ami befolyásos követői révén mindenütt ott van és ha kell, közbeavatkoznak, hogy megmentsék az emberiséget és a világűrt. Az emberi kapzsiság ékes példája a Nova Terra incidens, a lakható planétát egy nukleáris baleset teszi tönkre. Az őshonos fajok védelme érdekében jön létre az Idegen Fajok Törvénye, Jocasta Malvaux igazából hátsó szándékkal alkotta ezt meg: ugyan a törvény így már védi az őshonos fajokat (tilos azokat kipurgálni, akármilyen veszélyesek is), de még a nem őshonos, ám értelmes lényeket se, mint például az alieneket. A 2180-as években keveset tudtak eme kreatúrákról, ám a fokozódó találkozások miatt módosítják a törvényt és immár az alienek kikerülnek ennek hatálya alól. Érdekesség, hogy továbbá Jocasta az, aki a méregrobotok méreganyagát megalkotta, eme gépeket akkor vetik be, mikor alapos purgálást kell kivitelezni. Ekkor a gépek mindent kiirtanak, aminek DNS-e nem őshonos az adott bolygón, vagyis az embereket is, ha nem evakuálják őket.
Az emberiség a bolygók gyarmatosításánál (felhasználva yautja technológiát is), képesek ember számára megfelelő levegőt kreálni, növényeket telepíteni és gravitációt előállítani (beásott gravitáció generátorok). Az emberiség még relatív új belépő az űrutazásban, de gyorsan rájönnek a milliónyi problémára és veszélyre. A nagy távolságok leküzdésére kiterjedt és komplex technológia érhető el. Ha az emberiség egy új rendszerbe ér, akkor a felfedezett bolygók többnyire elkeserítőek, hiszen sok bolygó hosszabb távra alkalmatlan az emberek fenntartására. Az emberiség nem adja fel és visszavág, újabbnál újabb hajók épülnek, ahogy a felfedezők száma is generációról generációra nő. Több tucatnyi világ lesz meghódítva, vagy van úton a lassú gyarmatizálás útján. Bár éles viták tárgya még a 22. század végén is, hogy megéri-e a gyarmatizálás, hiszen egyes bolygókat több 10, vagy 100 év múlva lehet lakhatóvá tenni, mi értelme energiát és pénzt ölni olyan dolgokba, amik csak hosszú távon fizetődnek ki.
Új életformákat egyre gyakrabban lelni fel (ezek zöme békés), melyek közül több veszélyes, de egyik se annyira erős, hogy az emberi intelligencia, kitartás, technológia le ne gyűrje őket (bár a különböző katonai alakulatok néha mesélhetnek arról, hogy mennyi embert is vesztettek el a harcokban). A xenok feltűnése előtt lényegében az emberek legnagyobb ellenségei az emberek voltak.
A kirajzás során számos bolygó/hold kerül felfedezésre, illetve több űrállomás készül el. Bár a galaxis ellenséges, de mindig akadnak bátor pionírok, így 2159-re több mint 100 felfedezett csillagrendszerről tudni, 2179-re meg 300 gyarmatizált bolygó van. A Föld körül találhatók a Magvilágok (avagy Magrendszer, Sol szektor, egy 30 fényéves kör a Föld körül), ahol a központi hatalom erős, a törvényt betudják tartani és a tengerészgyalogság is elég gyors, hiszen ez a legjobban lakott térség az űrben (a Magvilágokon kívül az USCM kétszer is meggondolja, hogy kifizetődő-e egységeket küldeni, hiszen a nagy táv, költségek és az idő húzós faktor, vagyis pitiáner ügyekre nem vesztegetik a katonákat). Ezt követi a Külső Fátyol, ami a Magvilágok és a Peremvidék között található, a Külső Perem pedig értelemszerűen a legtávolabbi planétákra értetendő. Minél távolabb van egy gyarmat a Földtől, a központi hatalom egyre gyengébb, a Peremvidéken az űrkalózok, PMC-k, zsoldosok és céges erők képviseltetik a törvényt, hiszen nekik van hatalmuk (és tűzerejük), hogy ezt be is tartassák.
Természetes jelenség, hogy néha egyes gyarmatokon lázadás tör ki, vagy éppen annak birtoklása miatt tör ki konfliktus. Az űrcsaták során kegyetlen törvények uralkodnak, aki előbb veszi észre a másikat, az jóval előnyösebb pozícióba kerül, ami nem egyszer döntőnek is bizonyul. A csaták gyorsak, intenzívek és könyörtelenek. Aki birtokolja az űrt, az könnyen bombázhatja is a bolygót orbitális pályáról. A szárazföldi ütközetek is megváltoztak, ezek kicsiben zajlanak, lévén az űrben való mozgatás költséges, nem beszélve arról, hogy a páncélosok, vagy a tüzérségi egységek szállítása nehézkes, a harcmezőn kevés képviseli magát. Erre még rájön, hogy az űrutazás időigényes, ami kihat a logisztikára is, hiszen lehetséges, hogy az utánpótlás hetek múlva ér ki. Az utolsó ok pedig a cégek beleszólása, rengeteg gyarmat céges birtok és érthető módon a társaságok nem akarják, hogy a bányáik, gyáraik egy háborúban odavesszenek.
Sok helyen a cégek irányítják a mindennapi életet. Saját haderővel, erőforrásokkal és bolygókkal bírnak.
Ekkorra a cégek annyira megerősödnek, hogy akár az államokkal is dacolhatnak. Az emberi élet, mint olyan értéktelenné válik, nem egy mamutvállalat örömmel áldozza fel alkalmazottait a profit érdekében. Teljesen megszokott dologgá válik, hogy egyes kísérleteket börtöntöltelékeken végeznek el, hiszen egy bizonyos összegért az őrök szívesen néznek másmerre. Ha meg a rabok szája el is járna, ugyan ki hinne mondjuk egy gyilkosnak? De még ha hinnének is nekik, ugyan kit érdekel, hogy elítéltből lett kísérleti nyúl? A 23. század második felére már léteznek az intergalaktikus monopóliumellenes törvények, melyek többek között azt hivatott elérni, hogy a különböző cégek ne essenek egymásnak, hanem osztozkodjanak. Így egy-egy mamutvállalat legálisan nem tudja tönkretenni a kisebb vetélytársaikat.
Nagy gondot okoz a kolóniáknak, hogyha baj van, akkor hetekig, hónapokig vagy akár évekig is eltarthat mire kiér a segítség, de ez nem rettenti el az űrpionírokat, hogy egyre távolabb és távolabb rendezkedjenek be. Balesetek mindig történnek, ám csak a jelentős áldozatokkal járó esetek kapnak hírt, ilyen az Archimedes tragédiája, vagy a Peremvidéken (legalábbis ami 2159-ben még az volt) a szabotázsakció, ami miatt megszűnik egy nagyobb holdon a katonai bázis létfenntartó rendszere és 1000 ember hal meg. Ám a legnagyobb balesetnek a Nephilim esetét tartják, bár kétség kívül a UAS Archangel tragédiája büszkélkedhet a legtöbb áldozattal. 2114-ben aláírják a Commercial Maritime Treaty of 2114 nevű szerződést, eszerint a hadseregek, kormányok, stb. birtokában vannak olyan kódoknak, amivel fellehet törni bármilyen bejegyzett hajót (lezárt rendszerek, ajtók felnyitása, megkönnyítve a kutatást/mentést). Viszont a protokoll tiltja a hajók "agyában" való turkálást bizalmas információk után, az egyezmény célja megkönnyíteni a bajbajutott, vagy elhagyatott hajók átvizsgálását.
Egyre több űrállomás létesül, ezek lehetnek kutató-, katonai- vagy lakásra használt állomások, illetve létrejönnek a zéró gravitációs kuplerájok, ahol a szobákban mindent tükör fed, még a padlót is. A szobák közepén csak egy bársonyháló van kifeszítve, hogy azon ügyeskedjenek az emberek az aktus közben a 0 gravitációban. Az űrállomsoknál is a funkcionalitás és nem az esztétika játszik szerepet. Csak a hajókkal ellentétben itt nagyobb az élettér és vannak nagyobb terek. Többféle alakú állomás van, vannak, amik igazából tornyok, amiket közlekedőfolyosók kötnek egymáshoz. Mások leszerelt, óriási finomítómodulokba épített ormok. Ennél több gömb, vagy kerék alakú állomás fordul elő. Általánosságban az állomások titánium ötvözetből készült és egyéb magas minőségű anyagból, de előfordulnak érdekes kivételek, mint az Arceon, egy vallásos kolónia, ami egzotikus anyagból készült. Az űrállomások zöme igazából túlzsúfolt városokra hajaz, ahol az elitet leszámítva mindenki nyomorog. A munkás réteg egymás nyakán él és dolgozik, a bűnözés pedig elég magas. Az ablakok luxusnak számítanak, márpedig mindenkinek néha kell a tér, hogy kifújja magát és ne legyen klausztrofóbiás. Erre a célre rekreációs termek állnak rendelkezésre vagy botanikus kertek környezeti falakkal. Ezek nagydarab monitorok, amik lélegzetelállító tájakat vetítenek ki, a drágább modellek már 3D-s kivetítést tesznek lehetővé, de sokkal olcsóbb egyszerűen monitorokat venni.
Az egyes szektorokat egy-egy szenátor irányítja, már amik nem céges gyarmatoknak (intergalaktikus törvény tiltja a cégek erőszakos terjeszkedését, bár ez nem jelenti azt, hogy nem tarthatnak fenn akár egy magánsereget) számítanak. Ekkora az igazi étel csak a gazdagok kiváltsága, a köznép jobb esetben is csak ízetlen kaját kap, rosszabb esetben valami anyagtalan és pocsék ízű valamit. Az alvilág pedig ezalatt kiterjeszti hatalmát más világokra is, élelmesebb bűnözők akár egy ismeretlen bolygón üzemeltethetnek titkos droglabort, vagy hajókon szállíthatnak illegális rakományt az ismert űr másik részébe. Ez lehet egy idegen faj, tiltott technológia, vagy csak drogok. Az emberiség persze ügyel rá, hogy átvizsgálják ezeket a rakományokat, elvégre egy faj tönkretehet egy komplett ökoszisztémát (a nyulak például nagyon sok gyarmaton szaporodtak el). Azokat a pilótákat, kapitányokat, akikről kiderül, hogy az alvilágnak dolgoznak, azoktól azonnal bevonják az engedélyüket, többet nem repülhetnek. Említésre méltó még a bűnözők között, hogy az alvilág a nikkelt használja fizetőeszköznek (23. század).
A 2180-as évekre három nagy kormány osztotta fel az űrt egymás között. A United Americas (American Arm), a Three World Empire (Anglo-Japanese Arm) és a Union of Progressive Peoples (Collectivist Block) elég nagy behatással van számos bolygóra. Az ismert űr pedig Magrendszerek/Magvilág, Külső Fátyol, Külső Perem/Peremvidék, Far Reaches, majd Határvidék néven van feltüntetve, ezen túl pedig az ismeretlen és végtelen sötétség.
A hatalmas távolságok miatt a hírek lassan terjednek, sőt, vannak helyek, ahol ha az ember nem akar információhoz jutni, az nem is fog. A cégek, katonai egységek, vagy kormány objektumokhoz természetesen eljutnak az információk, de az üzenetváltás akár napokat is felemészthet. Kisebb kolóniákon a híreket a megérkező hajósok hozzák, vagy ha felsőbb vezetés olyan, akkor megoszthat információkat, míg nagy kolóniákon működik a média. Persze a cégek könnyedén manipulálhatják ezeket, például a Weyland-Yutani úgy él a köztudatban, mint egy teljesen emberséges cég, sőt, a Hasegawa News Agency aktívan keresi a kellemetlen forrásokat, hogy azokat megtalálják és kiiktassák. Ismert még névről a Independent News Service, ami nevéből vélhetően egy független hírszolgáltató.
Élet a csillagok között
Mivel nagy eséllyel az ember úgy is munkában van rotációkban (vagyis akár hónapokig dolgozik), így a tágas lakhely nem szempont. Effektív ketreceknek nevezhetőek ezek, ahol van egy ágy, egy öltözőszekrény, némi tér és semmi más. A zuhanyzók és mellékhelyiségek közösek, magánéletre nem nagyon van lehetőség. Űrhajókra szintén ez vonatkozik, az idő zömét úgy is hiperálomban tölti az ember, ha meg nem, akkor feladatokat lát el. A privát teret itt is akkor lehet elérni, ha az ember függönnyel elhúzza az ágyát. Az űrállomások se feltétlen nagyobbak, zsúfolt helyeken előfordulhat, hogy a lakóhely egy embernek még talán elég, de ha ketten vannak, akkor már zsúfolt és egyszerre ketten nem mozoghatnak, mert egymást korlátoznák. A gyarmatizáló, vagy tudományos hajókon általánosságban nagyobb a mozgástér, már olyan luxus is megjelenik, hogy az embernek a lakrészén saját külön fürdőszobája van. A luxushelyek az állomásokon és hajókon gyakran külön modullban kapnak helyet, amik független létfenntartó rendszerrel bírnak és elég élelem meg folyadék van benne, hogy pár évig a lakó túlélje, ha valami történne. Természetesen a luxuscikkekkel berendezett helyen nem a közember él.
Öltözködés terén a funkcionalitás megelőzi a divatosságot. A siker eléréséhez ugyanis dolgozni kell, nem a szépség a lényeg. A fizikai munkát végzők általában tompa színű ruhákat, overallokat, kezeslábosokat, bőrkesztyűket, dzsekiket hordanak, amiken céges logó van. A céges képviselők természetesen elegánsabbak, öltönyben, nyakkendővel járnak és külsejük is ápolt, tiszta. A katonai személyzet a seregre jellemző színekben mutatkozik és így tovább. Az adott munkahelynek megfelelően természetesen igazodik a ruházat, egy jégvilágon az emberek kabátokban mozognak, sivatagos bolygókon pedig westernt idéző alakokba botlani.
A Határvidéken az élet nem ingyen van, még a levegő se. Hetente $25 az a legminimálisabb összeg, hogy az ember eltartsa magát egy hétre, $100 az alap, $300 a normál élet, míg heti $2000 az már luxus megélhetést jelent. A gyarmatokon a személy és hitelkártya összekötve vannak. A legtöbb telepes átlátszó műanyagból készült személyi kártyát hord magánál ami a személy ujjlenyomatához van igazítva, így csak az tudja használni, akihez a kártya tartozik. Máshol hozzáférési kódot, retina szkennert, műanyag vagy fém dögcédulába kódolt ellenőrzést és miegyebeket használnak az azonosításra. De előfordulnak vonalkódos tetoválások is, bár ezeket inkább elítélteknél használják.
Ugyan a kártyákkal szokás leggyakrabban fizetni, de van, mikor jobb az, ha nem marad lenyomozható pénzmozgás. A cégeknek saját valutája van, ezek árfolyama annak függvényében változik, hogy a vállalat részvényei most hogyan alakulnak. Ezekkel akkor van gond, ha egy üzlet csak bizonyos pénzt fogad el, a nemzetek pénznemei azok általában elektronikus profilokon futnak, mert a kormányok szeretnék ellenőrizni a polgárainak pénzmozgását. Az United Americas mivel kiábrándul a Weyland-Yutani vagy Bionational Corporation féle megavállalatokból, így a Szövetségi Tartalék Rendszere újra bevezeti az amerikai dollárt papír formában.
Minden pénzt United America (UA) dollárban, Three World Imperial (3WE) yenben, vagy Union of Progressive Peoples (UPP) yuenben mérnek és váltanak át. A címletek 5, 10, 20, 100, 1000 és 10 000 papírpénzben érhetőek el. Egyes céges pénzek: W-Y Gyarmati Dollár (kiejtése Why), a 100-as címleten Peter Weyland arca van, mint biztonsági hologramkép, ami a hamisítás ellen véd. Más címleteken nagy céges úttörők, mint Meredith Vickers, Hideo Yutani vagy Jenny Yutani látható. A Seeg váltó nincs annyira elfogadva, mint a W-Y dollár, ezeken csak a Seegson logó és egy holografikus címlet van. A Binat érmék tokenek, alap vagy értékes fémből készülnek, ez lehet acél, réz, platinum vagy ritkább fém. A pénzek értéke mindig változik, de a W-Y dollár értékálló, ezért a legkeresettebbek.
Egységes emberiség
Jelentősnek mondható háborúk nincsenek, ez az ICC-nek köszönhető. Az ICC előtt a Föld káoszba süllyedt (2122 előtt), ugyanis a cégek egy sor kolónián szítottak lázadásokat. A gyarmatok elakartak szakadni a kormányaiktól, a földi kormányok csupán annyit tehettek, hogy a cégektől elkobozták azt, amit tudtak (gyárak, bányák, stb.). Emiatt kitör egy háború a kormányok és cégek között (utóbbiak oldalán a gyarmatok segítenek), heteken belül egy sor kisebb háború tör ki. Az 5 évig elhúzódó konfliktus során szerencsére csak pár nukleáris és biológiai fegyver pusztított. A jövőbeni vérontást elkerülendő megalakul az ICC, ami az egész emberiséget képviseli. Az ICC felügyeli a gyarmatizálást, kereskedelmet, stb. ám az országok és cégek dolgaiba csak akkor szól bele, ha azok kihatással vannak az emberiségre. Az emberiség közös hadereje a tengerészgyalogság lesz, amihez hozzájönnek a cégek magánseregei.
A cégek és kormányok helyzete tisztázódott, bár nem mondható békésnek a viszony, hiszen előfordulnak fegyveres összetűzések, ám ezek elhanyagolhatóak. Nagyobb gondot okozott a gyarmatok helyzete, hiszen az ICC nem adott nekik önállóságot, a kormányok helyett a cégek uralkodnak felettük. A gyarmatokon egy sor felkelés söpör végig (legalább a 2160-as években már kitörtek a harcok), amit a CMC és céges alakulatok vérbe fojtanak, vagy az ICC gazdaságilag töri meg őket. Bár egyes bolygókon maradnak lázadó sejtek, ám nem jelentenek igazi veszélyt, ellenben Alexandria igen. Alexandria állja a sarat és bár idő kérdése, hogy elessen, ám talán kihúzzák addig, hogy eljöjjön 2192.
Persze az ICC keze nem ér el mindenhova. Vannak helyek, ahová a planetáris kormányok, vagy csillagrendszer-szövetségek hatásköre nem ér el, a Magrendszereken kívül eső területeken nincs törvény, itt az válik uralkodóvá, akinek van pénze infrastruktúrára és védelemre. Vállalkozó kedvű emberek pedig mindig vannak, az óriáscégek mellett 300 kisebb vállalat létezik, aminek komolyabb befolyása van. Két gigászt lehet megemlíteni, a Weyland-Yutanit és annak legkomolyabb riválisát, a Jingti-Lóng Corporationt, ami 12 csillagrendszer felett uralkodik.
2192-re tehát az emberiség az ICC-ben egyesülve fog szembeszállni az új ellenséggel, ám a gyarmatok-kormányok-cégek ellentét megmarad, sőt, még a későbbiekben is létezik. Ezalatt a Földön elkeserítő a helyzet. Növényből annyira kevés van, hogy az oxigénellátás éppen csak nem omlik össze a 2170-es években, szigorú törvényeket kell foganatosítani az erdők védelmére. Persze a 21. század első felében bekövetkezett globális felmelegedés se tett jót, jelentős területek kerültek víz alá. A 22. század végére annyira túlzsúfolt lesz, hogy egyetlen lakótömbben 50 000 ember nyomorog a parányi lakásokban. A megmaradt nyílt, be nem épített területeket védeni kezdik, aki engedély nélkül lép be ilyen helyre, az akár egy évnyi börtönt is kaphat. Annyira kevés növény maradt, hogy éppen csak fenntartják az oxigénszintet. Az erdők védelmére igen erős törvényeket foganatosítanak, eszerint például bizonyos luxuscikkeket tilos fából készíteni, helyette műfából gyártják le ezeket.
A gyarmatiak élete ezalatt sokkal jobb, mint a Földön élőknek (leszámítva, ha a gyarmat egy élhetetlen bolygó, ahol legfeljebb szkafanderben lehet meglenni). Ugyanis a gyarmatokon az oktatás és képzés köröket ver a földire, így nem csoda, hogyha egy gyarmati munkás jóval képzettebb, energikusabb és jobb, mint egy földi munkás.
Egy gyarmat születése
A Peremfelderítők végzik az űr felfedezését (ezért elég jól megfizetik őket), ők növelik folyamatosan az emberiség területét az űrben. Az űrutazásnál a navigációs koordináták kritikus fontossággal rendelkeznek. A pontos megérkezés miatt pontos koordináták kellenek. A koordináták matematikai reprezentációk az adott rendszer gravitációs helyzetéről. Az ICC megalakulása előtt a lakott rendszerek koordinátái hétpecsétes titoknak számítottak, utána publikussá váltak. Ez megadja a lehetőséget a CMC számára, hogy hatásosan végezze a dolgát az űrben. Azonban a ICC alapítása után felfedezett rendszerek már céges tulajdonnak számítanak és titkolják őket. A csillagtérképen csak a publikus területek vannak feltüntetve, miközben ki tudja hány rendszer van céges kézen, amiről az emberiség nem tud.
Bár egyik rendszerből nem lehet meghatározni a másik rendszert, de nagyjából be lehet lőni. Bevett szokás, hogy a felfedezések előtt szondákat küldenek szét, hátha az egyiket befogja az új rendszer gravitációs kútja. Ekkor a szonda feltöltődik energiával és visszatér, immáron koordinátákkal. Amint ez megvan, egy expedíciós hajó megy ki, először is begyűjteni a többi szondát, hiszen a darabonkénti 1 millió kredites eszközök (2179-ben) eltékozlása nem érné meg. A szondák behatárolásában nagy segítséget nyújt azok beépített jeladója.
Egy kolónia születése.
Miután már megvan az új rendszer és van is itt alkalmas bolygó a gyarmatizálásra, máris kezdetét veheti a következő szakasz. Egy kolónia létesítésénél először kutatókat és tudósokat küldenek a helyre, aztán a telepeseket. Bár nem katonák, de elég életképesek, hiszen akár idegen létformákkal kell megküzdeniük. Ha a bolygón már van őshonos növényzet, abból mintákat vesznek, hogy majd feltörjék genetikai kódjukat, hogy alkalmassá tegyék gyümölcsök és zöldségek termesztésére egy napon, illetve ha ígéretes növényekről van szó, akkor azt más kolóniákon is termeszthetik. Statisztikailag 8 millió bolygóból 1-en található ember számára megfelelő légkör, ezek kifejezetten kincsesbányák, hiszen minimális befektetéssel gyarmatok lehetnek. Továbbá lehetőség szerint holddal bíró planétákat keresnek, mert a hold segít a bolygó rotációjának stabilizálásában. Ha nincs hold, a bolygó csak bukdácsol a saját tengelye körül, az időjárás pedig totál kiszámíthatatlan lesz: áradások, viharok, sarkvidéki változások. Az emberiség megpróbál pár ilyen bolygón kolóniákat létrehozni, de kész szenvedés az egész, eleve életben maradni kihívás, nincs idő prosperálni, fejlődni, szóval nincs értelme terraformálni, mert földművelés eleve kizárt például.
Mivel elég sok kolónia pusztult ki idegen lények miatt, ezért úgy döntöttek, hogy felfegyverzik a telepeseket (például WY-1000 Sonic Distortion Rifle). Terraformálásnál ha szükséges, akkor mesterségesen változtatják meg a gravitációt (például magrudakkal), atmokkal lélegezhető levegőt állítanak elő és betelepített növényekkel meg állatokkal hoznak létre faunát és flórát (már ahol eleve nem is volt). A 2190-es évekre egyes bolygók még külön időjárásszabályozó is van (bár az első ilyen szabályozókat már a Borgia Industries is alkalmazta a Földön 2030-ban). Az építkezéseknél nagy segítséget nyújtanak az exocsontvázak, ami védi a viselőt az ellenséges környezettől, továbbá drasztikusan megnöveli erejét. Bolygófüggő, hogy mekkora mértékű az átalakítás, egyes bolygókat eleve nem kell átalakítani, míg vannak reménytelen esetek (például ahol a kolóniák kupolák, vagy a föld alá épülnek).
Bár az építkezésnél és magánál a terraformálásnál szabad emberek tevékenykednek, de elég elterjedt a rabok használata. Ők olcsó és feláldozható munkaerő. Ahogy az idő telt, a kemény bűnözők eltartása elég költséges lett a cégek számára. Ha egy kolónia megsemmisül, az is sok pénz elvesztését jelenti. Egy nap egy céges megbízott előállt az ötlettel: küldjenek rabokat olyan bolygókra, amik bizonyítottan ellenségesek, a rabok lesznek a telepesek, akikre tengerészgyalogosok ügyelnek. Ha a kolónia elpusztulna, akkor a cégek nem vesztenek sok pénzt, ráadásul a rabok eltartását sem kell fizetni. Ha meg sikeres a gyarmatosítás, akkor jöhetnek az igazi telepesek, a börtönlakókat meg lehet új helyre vinni.
Űrutazás
Utasszállító hajó, az űrutazás idővel olyanná válik, mint jelen korunk repülőgépes utazása.
Az űrhajók sebessége is egyre nő az idő haladtával, amíg 2058-ban a Heim berendezés számít csúcsnak, ami a Naprendszeren belüli utazást egy éven belül meg tudja oldani, a 2200-as évekre meg már ez a sebesség alacsonynak számít. A hiperhajtómű ugrás számít a leggyorsabb utazásnak, ugyanakkor itt gondot okoz, ha rossz súllyal kalkulálnak a pilóták, mert akkor egészen máshová érkeznek meg, mint amerre menni akartak. Ezt lényegében nagy távolságok megtételére használják, mert a hajtómű nagy teret foglal, így kisebb a raktér. Továbbá ezt csak előre meghatározott rendszerekben (ugró rendszer) lehet használni, nehogy a hajó és legénysége egy objektumnak (bolygótól kezdve egy űrállomásig) ütközzön. A hajókat alaposan átszokták vizsgálni, nehogy valami élőlény más bolygóra/állomásra kerüljön, ezzel kárt okozva. Erre külön léteznek védőmezők bizonyos fajok ellen, ezzel gátolva, hogy rágcsálók és egyéb kártevők kerüljenek fel a hajóra.
A fénysebességnél gyorsan utazás teszi lehetővé az emberiség terjeszkedését a Naprendszeren kívül. Enélkül nem lett volna bolygók gyarmatizála és nincsenek céges csillagbirodalmak se. A Weyland Corp a 2030-as években fejleszti ezt ki, néha Displacement Drive néven hivatkoznak rá. A rendszer azon az elven alapul, hogy az idő és a sebesség inverz kapcsolatát használják, hogy a hajó fénysebességre tegyen szert. Ez nem azonnali esemény, az ionmeghajtók felépítik a kellő sebességet, hogy a Displacement Drive végül átvegye a vezetést, a fény sebességének többszörésre gyorsítva a hajót. Mikor először használják ezt, az FTL (Faster Than Light, fénysebességnél gyorsabb) hajtóművekkel felszerelt hajók, mint mondjuk egy Heliades-osztályú képes a fény sebességének 10-15-szörösére gyorsulni. Bár a modern hajók (2180-as évek) képesek 50-700-szeres sebességre tudnak szert tenni, de így is hetekbe vagy évekbe telik a feltérképezett űr átszelése. Hogy a dolgok bonyolódjanak, a fénysebességnél gyorsabb utatázs huzamosabb távon az emlősökben szindrómát tud okozni. Ez a Neurological Distortion Disorder (NDD), aminek elkerülése végett használnak hiperálom kapszulákat.
A földi törvények a 2190-es évekre már kikötötték, hogy minden hajón (még amit robotok vezetnek is) kell lennie belső kameráknak az ellenőrizhetőség és biztonság érdekében. Persze a rafináltabb emberek rájöttek, hogy nincs kikötve milyen kamerák is legyenek, így a legolcsóbbat veszik és nem is sokat, így a költséghatékony hajókon kevés és rossz minőségű kamera található meg.
A fegyverek elégé korlátozottak, egy űrhajón, űrállomáson vagy nyomás alatt lévő kupolás kolóniákon egyetlen eltévedt lövedék is katasztrófát tud szülni, ha átüti a burkolatot. Akár komplett élőszektorokat is kiszippanthat a vákuum. Nem egy embert szippantott ki az űr parányi kis lyukonon és okozott nem csak brutális halált, de még a szemtanúk is traumatizálódtak. Pont emiatt a lőfegyverek száma korlátozott az űrhajókon. A legtöbb katonai okos fegyver nem is tüzel ha a célpont a külső burkolatnál van és a hajó biztonsági szenzorja is aktív (ami blokkolja a fegyver okos rendszerét). A civil fegyverek ezzel szemben nem ennyire biztonságosak, éppen ezért jobb a lőfegyvereket csak a legutolsó esetben bevetni.
Ismert hajtóművek:
- Nukleáris meghajtás: 2190-re már elavult őskövületnek számít, ami veszélyes is, 100 évvel korában még használták.
- Heim berendezés
- Displacement Drive
- Jump Drive (ugró hajtómű)
- Részecskegyorsító: 2142-ben még csak prototípus. A tér meghajlításával halad előre a hajó.
- Gravitációs hajtómű: a gravitációs hullámokat felhasználva halad a hajó. Amíg ez a hajtómű megy, addig a fúvókák nem, azokat amúgy is gyors manőverezésre, vagy fel/leszállásra használják csak.
Annak kikerülésére, hogy baleset történjen, az ellenőrzött bolygókon (ahol van űrforgalmi irányítás) az űrhajók rendszere csakis kizárólag a megadott helyen (űrkikötő) landolhat, így nem fordulhat elő, hogy egy-egy bekattant pilóta épületeket taroljon le (ez a berendezés a 2250-es évek után kerül elterjedésre), persze ezt ki lehet cselezni, ha az illető kényszerleszállást imitál, ugyanis kényszerleszállás esetén bárhol landolhat a hajóval. Továbbá az űrutazásra nem mindenki alkalmas, az SAS (Space Adaptation Sickness) kizáró tényező.
Idővel szokássá válik a sodródó, roncs hajókat hagyni, hiszen olcsóbb egy teljesen újat legyártani, mint a régit kijavítani és feltölteni, főleg ha nukleáris meghajtású gépről van szó. Ez egészen addig megy így, amíg egy nap egy hajó szénné nem ég a Föld atmoszférájában és a törmelékek be nem terítik Hawaii egy kávéültetvényén. A sugárzás megöli az ott élőket (100 ezer fő), a Kona kávé pedig közel beszerezhetetlen lesz az emberiség számára. A baleset miatt a Coast Guard kapja meg a feladatot a Föld védelmére: a nagyobb űrszemetet meg kell semmisíteniük, mielőtt az elérné az atmoszférát.
Hadihajók: Mivel az űrhajók drága mulatságok, így limitálva vannak azok méretei, hiszen minél nagyobb egy jármű, az annál több nyersanyagba kerül, több idő legyártani, ergo több pénzt visz el.
Fregatt: A leggyakoribb űrhajó típus (2179 végére). A fregattok és a nagyobb hajók hatalmas és komplex gépekkel üzemelnek, amik ha bedöglenek, akkor sokkalta nagyobb károkat okoznak, mint mondjuk egy szárazföldi járműben. Utóbbi ha lerobban nem fog a legénység évekig az űr sötétjében lebegni, vagy nem fullad meg, stb. Egy rutin karbantartás 100 ezer kreditbe kerül (2179-es árfolyamon), 1 hónapot ölel fel és csak kiszolgáló bázisokon lehet végezni. A teljes megbízhatóság miatt javallott 25 hétnyi aktív szolgálat után a hajóknak ezen átesnie. Minél tovább késik a javítás, annál valószínűbb a baj, ez lehet "csak" szimplán sodródás az űrben, vagy a létfenntartó berendezéseken kívül minden kikapcsol, rosszabb esetben minden leáll és a legénység megfullad (még a kryo kapszulák se működnek). De lehet, hogy csak felrobban a hajó, esetleg egy "ugrást" követően soha nem tér vissza a valós űrbe.
Az emberiség harci hajóinak gerincét a CMC-s és céges fregattok teszik ki. A céges hajók jobbak, modernebbek. Mindkettő sokoldalú hajó, amik az űrben hadihajók és tudnak 1-2 Strike Team-et (szakasz) hordozni 2-2 APC-vel és Dropshippel. Továbbá általában van egy szintetikus, két fős kisegítő személyzet és a fedélzeti navigációs komputer. A hajókon elég felszerelésnek van helye, hogy 20 hétre elég ellátmány és energia legyen egy aktív harcoló szakasznak. Ha a csapat az ideje javát kryoban tölti akkor 40 évre is eltart az ellátmány. Az újra feltöltést a javításokkal egy időben szokták eszközölni. A fregattokon van egy 7-es osztályú Disruptor és 2 db. 5-ös osztályú. Továbbá van 2 raktér fedélzet, amikben 1-1 APC és dropship is van (összesen 2-2).
Rendszervédelmi fregatt: nincsen ugró hajtóművük, mint egy átlag fregattnál, vagyis nem tudják elhagyni a rendszerüket, kivéve ha egy nagyobb hajó nem szállítja őket. Azonban mivel nincs ilyen hajtóművük, így több fegyvert tudnak hordozni, ezért is a nevük: rendszervédelmi fregatt, hiszen defenzív feladatkört látnak el. Egy 1 vs. 1 küzdelemben könnyedén legyőznek egy átlag fregattot, továbbá ezeket egyszerűbb legyártani. Fedélzetükön egy 9-es osztályú Disruptor van, illetve 2 db. 5-ös osztályú. A Dropshipek, APC-k és katonák száma ugyan az, mint a normál verziónál.
Cirkáló: egy olyan fregatt, amit még több fegyverrel láttak el. A rakomány és meghajtás ugyan az, azonban jobbak az űrfegyverek. Ezek a hajók arra lettek készítve, hogy behatoljanak az ellenséges rendszerekbe és leküzdjék a rendszervédelmi erőket.
Recon: a legkisebb ember által vezérelt csillagközi távra készített hajók, amikben még megtalálhatók a jump és displacement hajtóművek. A hadi és a civil felhasználása is nagy, hiszen ezekkel lehet szállítani fontos személyeket feltűnésmentesen és rendkívül gyorsan. Egy 7-es osztályú disruptor van beépítve. A raktérben 1-1 APC és Dropship kap helyet. A felderítő hajókat direkt nagy ugrásokra tervezték. Méretük fele akkora mint egy Conestogának.
Nagyobb hajók: kereskedelmi vontatók és rakományhordók szoktak lenni. Az emberiség nekik köszönhetően juthat gyorsan hatalmas mennyiségű árucikkhez. Minden frakció védi őket, tehát feleslegesen nem lövik ki ezeket, hiszen drágák és nehezen pótolhatóak. 2179-ig senki sem lőtt még ki egy ilyen hajót. Ha egy ilyen behemót elromlik, akkor nem lehet elvontatni, illetve igen, de ehhez speciális roncsmentők szükségeltetnek, amiből kevés van.
Az űrhajóknál egy szabály érvényesül: funkcionalitás az esztétika helyett. A kinézet sokadlagos, így leszámítva a legénység részlegét, a hajókon nem foglalkoznak az esztétikával, a csövek, gépek láthatóak, könnyű hozzájuk férni és nem számít a kosz, az elnyűttség, ha működnek.
Étel és víz
Az űrben az étkezés elég korlátozott. Az élelmiszer zöme előkészített, gyorsfagyasztott adagok. Tipikus étel a különbözőféle paszták, műzlik, fagyasztott zöldségek, kenyérféleségek, raguk és kukoricakenyér. Természetesen a cégek nyerészkednek ezen is, így az alkalmazottak a kínálatból választva fizetnek, hiszen más választásuk nem nagyon akad. Űrállomásokon vagy egyes nagyobb hajókon előfordulhatnak hidroponikus kertek, ahol frissen termesztett zöldség és gyümölcs is kerül a tányérra. A víz újra használt a hajókon, fejadagok vannak, zavaros színű és fémízű, illetve $2-ba kerülnek (2183-ban), a friss palackozott víz pedig $10 egyes világokon luxusnak számít, így akár $100-t is elkérnek ezért.
A "bogárlé" nevű prtoteinitalok nagy proteintartalmú italok amik gúnynevükből adódóan bogarakból készítenek. Bogarak, csótányok, férgek és egyebek vannak tenyésztve bogárfarmokon és számos cég van ebben a bizniszben. Olcsó és költséghatékony módja annak, hogy az ember a Határvidék bolygóin életben maradjon. A cukros italok és ételek már a luxus kategóriába tartoznak, ahogy az állatból készült igazi hús is még a Földön is. Természetesen bizonyos kolóniák, ahol állattenyésztés, és/vagy mezőgazdálkodás folyik, ott a telepesek eleve hozzájuthatnak friss húshoz, zöldséghez és gyümölcshöz, de nagy általánosságban az emberek ízetlen masszát esznek és csak álmodozhatnak az igazi ételről, ami a gazdagok kiváltsága. TerraForm 3 híres a szarvasmarhaféle burgerérőr és steak-jeiről, Tanaka 5 a helyi skorpiók megfőzéséről, vagy Bracken's World a moszatsalátáiról és szusijáról. Ryushi farmerei rhynteket tenyésztenek, az LV-742-n pedig oswocokat.
A kávé a legtöbb céges hajón és űrállomáson megtalálható és ingyenes. A Weyland-Yutani Guatemala földjén termesztett kávéjával 2183-ban a legjobb elismeréssel bír és sokan nagy előnynek tekintik a Társaságnál dolgozni emiatt. Az alkohol szintén jól tud jönni a munkások számára egy-egy nehéz műszak után, az űrállomásokon és kolóniákon szokott lenni külön bár erre a célra, amik egyben a közösségi élet színterei is. Természetesen munka közben (vagy helyett) inni tilos és veszélyes, de leleményes munkások bárhol képesek szeszlepárlót készíteni és bármiből piát készíteni.
Élet az űrkorszakban
Az űrben való élet nem éppen szép. Az emberi élet olcsó, pont mint a fizetési csekk, de mindig van valaki, akinek még ennél is rosszabb a sorsa és ezt a munkát olcsóbban is elvállalja. Éppen ezért az ember nem válogathat, vagy elfogadja a rossz fizetést és veszélyes körülményeket, vagy valaki még olcsóbban elfogadja ugyanezt. A legtöbb szakmában csak az tud biztonságosan megmaradni, aki tud egypár disznóságot a munkáltatójáról, vagy képesített szakértő a munkájában. A céges elit luxusdolgait és a Gyarmati Tengerészgyalogság legkorszerűbb fegyvereit leszámítva szinte minden használt, mocskos és javításra szorul. Az egyetlen telepesek, akik fixen kapnak új alkatrészeket és eszközöket azok a bányászok és az atmoszféra átalakítók személyzete olyan bolygókon, amik a túlteljesítik az előírt termelési kvótákat. Távoli szektorokban az import technológia túlárazott és nehezen beszerezhető, emiatt minden eszköz megbütykölt és újrahasznosított anyagokból van. Egyes területeken majdnem 100 éves járművek és hajók vannak még mindig használatban. A drága, 3D-s holografikus kijelzők helyett a legtöbb űrhajón konvencionális monitorokkal van ellátva és alap szenzorcsomaggal. Az évtizedek alatt a MU/TH/UR komputer rendszerek egyre kevésbé szofisztikált AI-k, inkább helyette utilitarista funkiót látnak el. Még az űrruhák is terjedelmesebbek és kevésbé védenek, mint az űrfelfedezés aranykorában készítettek. Összefoglalva az emberiség mint technológiai társadalom lejtmenetben van. Az emberiség sose hagyta volna el a Naprendszert, ha nincs Peter Weyland. Vezetése alatt a Weyland Corp három dolgot mutat fel, ami lehetővé teszi a kirajzást: fénysebességnél gyorsabb utazás, hiperálom kapszulák és a terraformálás.
A Határvidéken az élet nem könnyű, a kékgalléros munkások zöme farmer, telepes, karbantartó, talajkutató, bányász, űrfuvaros, marsall, menedzser vagy katona. Mind kemény és piszkos melók, csupán keveseknek adatik meg, hogy felfedezők legyenek. A legjobb hosszútávú megoldás az, ha az ember telepes lesz. A fizetés nagysága nem éppen könnyű téma, főleg hogy ehhez még fizikai és mentális kritérium is társul, bárkiből nem lehet, intenzíven ellenőrzik a jelölteket, mielőtt zöld utat kaphatnak. Természetesen van, hogy ellenőrizetlenül küldenek bárkit, aki megtudja fizetni, de emiatt nő a kockázata annak, hogy kétes múltú emberek is megvetik a lábukat egy új világon. Az Omni Tech nevű cég bárkit felvett, hogy legyen elég munkaereje, a végeredmény egy komplett vallási szekta lett, ami alienekkel kiirtja a Mira Ceti 4 kolóniáját. Sok ember nem megy át a teszteken, így nem mehet a csillagok közé egy új életet nyitni. Ám a szerencsések igazából életük végéig biztosítják maguknak a munkát, kivéve ha valamit nagyon eltolnak az új élőhelyükön. A cégek vagy gyarmati adminisztráció kisebb kihágásokért nem bajlódik, hogy mondjuk egy új mérnököt hozasson máshonnan emiatt, hiszen sokáig tart és költséges. Ráadásul a telepesek előnye, hogy utódaik öröklik a munkát, így generációkon átívelő szakmákról lehet szó. Ugyanakkor nincs dicsőség és ragyogás a telepesek számára, a munka kemény, a Határvidék a 2180-as évekre pedig gazdasági mélységbe zuhan, miközben a Magrendszerekben lévő cégek kövérre hízlalták magukat másik verejtékes munkáján. Az ellátmány limitált és nem egyszer a telepesek kénytelenek improvizálni és beosztani azt, amijük van.
A Határvidéken a legtöbb munka a kolónián zajlik, de a munkások között erős interaktivitás van. A talajkutatók és spekulánsok a földet vizslatják, jogot formálnak nyersanyaglelőhelyekre és fúrásokat végeznek ismeretlen régiókban. A bányászok általában egy éves szerződést kötnek a kolóniákkal mielőtt kirotálják magukat. A farmerek ételt állítanak elő, a karbantartók az atmoszféra átalakítókat üzemeltetik, az igazgatók pedig mind felügyelik ezt, a marsallok pedig betartják a rendet. Az űrfuvarosok ellátmányt hoznak a gyarmatra és viszik a kitermelt anyagokat a Magrendszerekbe. Sok űrfuvaros leszerelt gyarmati tengerész veterán, akiknek nem éppen volt szerencsés életük. A Gyarmati Tengerészgyalogság és Gyarmati Tengerészet óvja a világokat, rotációkban ténykedve a Határvidéken. Végül pedig a cégek ha kell, saját biztonsági alakulatokat küldenek ki, hogy óvják a tulajdonukat. Összegezve egy jól olajozott gépezetről beszélhetünk, mindenki egy fogaskerék, de egy könnyen pótolható fogaskerék. De ott vannak a kívülállók: zsoldosok, vándorok és privatérosok, akik a normál társadalmon kívül élnek. Egyesek a törvény elől menekülő bűnözők, másoknak a gyarmati vagy céges bürokráciából nem kér. Többségük veszélyes alak.
Szembesülés a Halállal
"Átlagos" élet a Földön 2192-t követően.
Ahogy az emberek egyre több világot szereznek meg maguknak, úgy elkerülhetetlenül is találkoznak az űr potyautasaival, az alienekkel. Ezek a találkozások mindig katasztrófához vezetnek, a kormányok egészen 2192-ig eltudják tusolni az eseteket (ahogy a más fajokkal történt találkozást is). Bár már 2182-re pletykák terjednek egy bizonyos savvérű, emberbe petéző fajról a peremterületekről.
2192-ben megtörténik az, ami elkerülhetetlen volt: az alienek a Földre kerülnek, ezúttal nem sikerül őket elpusztítani, 2193-ra a Föld elbukik. Ekkor úgy tűnik, hogy az emberiségnek vége, több milliárd ember pusztult el, a Peremvidékről a fertőzés eljutott más gyarmatokra is. Végül sikerül a háborút megfordítani, a Föld felszabadul de még évekig megtalálhatóak az alienek a Földön. A Genovai Egyezmény már a Háború előtt is megengedte a fegyveres erőknek, hogy "piszkos" fegyvereket vessenek be, ha az ellenség a savvérű bogarak, vagy a zöld vérű vadászok. Minden ország egyetért abban, hogy eme két idegen faj megérdemli, hogy etikailag kifogásolható fegyverek által pusztuljanak el, hiszen ők se szoktak kegyelmet adni. Több, az alienek kiirtására specializálódott alakulat jön létre: az USCM részéről a Vészgárda (D.U. Pickman admirális csak egymaga személyesen 100 titkos bevetésen vesz részt, fanatikusan irtja az alieneket), a Weyland-Yutani pedig már a Háború előtt üzemeltette a Berserker Unitokat, illetve alkalmaz úgynevezett alien szakértőket. Utóbbiak olyan emberek, akik kivizsgálják/felfedezik az esetleges infesztációkat és ha kell, felszámolják, vagy ha a feladat túl nagy, akkor evakuálják a területet és erősítést hívnak ki. A Wey-Yu mellett más cégek is alkalmaznak ilyen szakértőket, illetve vannak hivatásos vizsgálócsapatok, amik eldöntik valóban alien infesztációról van szó és ha igen, az mekkora (ők már nem egyszemélyes Rambók, ők csak vizsgálódnak, de nem akcióznak).
Úgy tűnhet, hogy az emberiség örökre megtanulta a leckét, miszerint az alienek nagyon veszélyesek. De nem, sokan meglátják a xenok mögött rejlő busás hasznot, főként a pempő válik értékessé, ami mint második arany vonul be a történelembe. Az anyagból készült szerek mindennapossá vállnak, ahogy a rengeteg pempőfüggő drogos is. A Föld újraépítése sok időt vesz igénybe, a gazdagok jól élnek, miközben mások nyomorban, nem beszélve a sok nagyvárosban tapasztalható gigászi bűnözésről.
A US Army megpróbál klón alien hadsereget felállítani, de kudarcot vallanak. Az amerikai kormány ezért felállít egy olyan titkos szervet, aminek feladata más országok hasonló próbálkozásait szabotálni.
A 2200-as évek felére az alienek kikopnak a köztudatból, egyszerű legendákká alacsonyodnak, még tudósok is a tudatlanság áldozataivá lesznek, holott még mindig előfordulnak az alienek (a velük harcoló katonák természetesen tudják, hogy nem holmi legendákkal hadakoznak). Ennek hátterében a szándékos elsötétítés van, az alienekről szóló információkat titkosítják, vagy szigorúan átszűrik, a közember csak pletykaszintről hall az idegenekről. Bár a predatorok is feltűnnek még, de jóval kevesebb alkalommal mint pár száz éve. A kutatások is áttevődnek, az alienek vizsgálata lejárt lemezzé válik, egyszerűen túl költséges és veszélyes velük foglalkozni, az igazi biznisz a szintetikusokban leledzik.
A predatorok szemszögéből
Ugyebár a vadászok népe szerszámkészítő fajként tartja számon az emberiséget. Gyávának tekintik az embereket, akik csak akkor veszélyesek, ha sarokba szorulnak, elvétve akadnak csak igazán bátor emberek. Ettől függetlenül a kis yautjákat az emberekkel riogatják, kiskorukban beléjük nevelik, hogy vigyázniuk kell a 'mberekkel. Ahogy az emberek a yautjákat rondának tartják, úgy a predatorok is ugyanezt gondolják rólunk. 2192 döntő évnek bizonyul (és nem csak azért, mert ekkor kezdődik el a Föld-Alien háború), az LV-742 kódjelű bolygón egy kis háború zajlik le az emberiség és a yautják között. Az egész vadászatnak indult, de szükségessé vált katonai yautják bevonása is, bár csupán pár tucat katona vett részt a vadászok népéből, mégis ennél sokkal fontosabb az, hogy több száz elit rangú predator pusztul el, illetve az ősök tanácsának óriási űrhajója is megsemmisül. Az USCM nem is számított a vadászokra, csak az alienek miatt voltak itt, de ettől függetlenül sikerült a két nemkívánatos fajt legyőzniük. Egyszóval bebizonyult: az emberiség szárazföldön már erősebb mint a predatorok. Meg kell még említeni, hogy az emberek gyarmatosításai negatívan hatnak a vadászok népére, ugyanis akarva akaratlanul is olyan bolygók válnak az emberek tulajdonává, amik évszázadok óta beavatási területként funkcionáltak, vagy legalábbis találhatóak rajta predator épületek (többek között a Ryushi, Blior, LV-742 és BG-386). Ez azért balszerencsés, mert néha csak az utolsó pillanatban jönnek rá a vadászok, hogy a beavatási bolygót már a 'mberek vették birtokba, ez történt Ryushin, ahol az emberekre rászabadulnak a beavatásra szánt alienek.
Kibernetika, lombikbébi és klónozás
A tudomány előrehaladásával már lehet beszélni felturbózott emberekről (a tudomány időközben már gyógymódot talál egy rakás halálos betegségre, ám az űrből bármikor jöhet egy halálos űrvírus). Előtte egy kis kitérés a nanotechnológiára, 2050-re már nanorobotokkal gyógyítják a rákot, ezeket csak az agyban nem lehet használni. Visszatérve a kiborgokra: jó példa erre a Borgia Industries, ami hétköznapi emberekből csinál (illegálisan és az alanyok beleegyezése nélkül) csúcsragadozókat, ők alkotják a Monster Squadot, egy alakulat, ami könnyedén felveheti a harcot egy predatorral is. A robot végtagokkal ellátott harcosok hiperötvözetű csontvázzal bírnak, melyekre szintetikus izmok tapadnak. Szemük bármilyen fényviszony között jól lát, még az álcázott yautjákat is detektálják. A fő szerveiket kicserélik egy plazma által meghajtott magra. Az idegeket elvágják, hogy ne érezzék a fájdalmat, ellenben néhány ideget meghagynak és rákötik a fegyvereik külső rendszereire (így mesterien használva azokat). Talán a Borgia Industries az, ami mesteri szintre emelte a kiborgokat idejekorán, a későbbi időszakban mások nem tudják elérni ezt a csúcskategóriát
A gyengébb páciensekből az Ulyssesek kezelői lesznek (akik pedig nem jók egyikre sem, azok meg alien kajaként/keltetőként végzik). A cég 2030-as bukása után eltűnnek ezek a szuper emberek, helyette viszont maradnak a jóval hétköznapibb kiborgok. Egy-egy testrész elvesztése nem nyomorítja meg örök életre az embert, vehet új lábat, kezet, stb. amit a külső szemlélődő igazinak is gondol. Ez lenne a békés felhasználás, de jó pénzért lehet venni olyan kiborgokat, akik halálig hűségesek a gazdájukhoz, ezek a személyek puszta kézzel kivégezhetnek akár több yautját is. Eisenberg apja teremti majd csak meg a műtestrészek orvosi használatát, a vakok, halláskárosultak, stb. a beültetésekkel már teljes életet élhetnek, a gond csak az, hogy ezek a műtétek nagyon drágák és kevesen tudják csak megengedni ezt. Mellékhatások is előfordulnak, érzelemváltozás és instabilitás, ami állítólag egy Weyland-Yutani telep megsemmisüléséhez vezet, bár az is igaz, hogy a beültetésekkel kezeltek nagy része nem teljesen normális elmeállapotú ember volt. Továbbá előfordulhat, hogy a kezelt élete végéig még gyógyszeres kezelésre szorul, így jár Vassili Rykov is a törött gerincével. A 23. század második felére sem javul a helyzet, törvény tiltja az emberbe való implantátumok beültetését, ráadásul veszélyes is (ilyen például kamerát tenni egy ember szemébe, mert vakságot okoz, de ezt néhány ipari kém bevállalja).
Dr. Dakien feltölti tudatát a kibertérbe.
Már Isabella Borgia képes volt tudatát egy virtuális hálózatba feltölteni, így uralva Neonopolis minden szegmensét MOTHER néven. Ez a módszer a jövőben elfelejtődik (eleve kevesen tudtak arról, hogy MOTHER nem egy gép, hanem egy személy), ám a 23. századra újra előkerül. Itt az ember kompletten feltöltheti egy rendszerbe a tudatát, az sem jelent gondot, ha a test elpusztul, hiszen a tudat megmarad. Így előfordulhat, hogy egyetlen személy ural mondjuk egy komplett kolóniát, legalábbis amihez virtuálisan hozzáfér. Ennek egyetlen hátulütője, hogy a virtuális tudat megsemmisül, ha valaki azt kitörli. A Hyperdyne Systems 2179-re a Temple nevű bolygón egy érdekes metódust alkalmaz: a szintetikusok és emberek képesek memóriacserére, így közelebb kerülve egymáshoz és segítve a közös munkát, illetve javítva az emberek memóriáját. Érdemes megemlíteni még a virtuális valóságot, avagy a "Zsánert". Az Orson Masch Entertainment Industries találja ki Luna Cityn, a Föld bukását követően. A pácienseket enyhe hallucinogén tabletták bevétele után rákötik egy gépre, elektokémiailag stimulálják a kisagyat és a tobozmirigyet és vizuális stimulációval mesterséges hipnózist idéznek elő. Magyarán egy rémálmot generálnak, ahol az ember szagol, ízlelhet, hallgathat, láthat és érezhet miközben nem tud ebből felkelni. Mindezt pedig rögzítik és piacra dobnák, a kezdeti horror témák mellett lett volna más is (pl. gyerekek számára kaland), de ebből semmi se valósul meg, sőt, a horror témák is csak az alienekben merülnek ki, hiszen az emberiség legnagyobb rémálma eme lények, utána pedig a klinikai "betegek" fellázadnak.
A lombikbébik egy újabb téma, az USCM egy ideig használja is a gépi anyától született embereket, de aztán ráállnak a szintetikusok használatára. A szülő nélküli gyerekek teljes mértékben emberek, csupán nem a megszokott módon születtek meg. Vannak szervezetek, amik azért állítanak elő lombikbébiket, hogy eladhassák őket, úgy mint felnőtt kiborg testőrök, orvgyilkosok vagy mint az USCM esetében katonák. A leghíresebb lombikbébi talán a híres-hírhedt dandártábornok, Thomas A.W. Spears.
Klón donor.
A klónozás érdekes téma, lehet teljes élőlényeket leklónozni, de akár csak egyes testrészeket. A teljes klónozásra jó példa Ripley 8, vagy a Blioron található élőlények egy része. Bizony, akár egy T-rexet is képesek az emberek így életre kelteni, de azért túlzásba nem esnek, nem fordul elő olyan, hogy egy rakás klónozott ember járkál az utcán. A klónozott donorokat az orvosi műtéteknél használják, a klónozott donorok nem fejlődnek ki teljesen, az agy teljesen hiányzik. A klón bizonyos mértékben él, de nem érez fájdalmat és nem is gondolkozik. Eme szempontból alkalmasok alien keltetőnek, de az esetek többségében a cégek sokallják azt a sok pénzt (cirka 1 millió kredit) egy klón donorra és inkább egy igazi embert áldoznak fel. Az Élettervező Hivatal tucatnyi más szervezettel együtt nagyon szigorúan figyeli az előállítást és a felhasználást.
Vallás
Nehéz lenne felsorolni a történelem során kialakult összes vallást az összes istennel együtt, de ez most felesleges is. Bizonyos természetfeletti erők léteznek, ahogy az embernek a lelke is. Japánban, a yautják pusztítása idején maguk az istenek választanak ki egy férfit, hogy párbajban küzdjön meg egy predatorral. A harc csak pár száz évvel később veszi kezdetét, a yautja és a reinkarnálódott ember között. Itt beköszönt még a férfi tanítója is, ő nem reinkarnálódott, csupán szellemként ad egy rövid tanácsot (eme mester volt az, aki anno meditáció közben belelátott a predatorok szívébe és megtudta: nem harcosokról, hanem szigorú szabályok közt élő vadászokról van szó).
A navajo indiánok felfogása szerint az emberi lélek súlyát az határozza meg, hogy halála pillanatában mit tett. Nem számít, hogy a haldokló élni akar, az a fő, hogy még ekkor is feladatára összpontosítson és tegye a dolgát (például ha egy katona haldoklik, kötelessége utolsó leheletével is az ellenség legyőzésére törekednie). A szellemvilágban lévők több realitásba képesek betekinteni, egyes eseményeknek többféle kimenetelét láthatják. Ugyan képesek az emberek között "mozogni", de láthatatlanok és nem tudnak kölcsönhatásba lépni fizikai tárgyakkal (ellenben mondjuk a szél fúvását akár befolyásolhatják). Egyszerű ember és szellem között kapcsolat létezhet álmok útján, ám ennek hátulütője, hogy az emberek hajlamosak a jelenést egyszerű álomnak betudni, vagy megfeledkeznek róla.
Lényeg a lényeg, a szellemvilág és az istenek léteznek, más kérdés, hogy az emberek nagyon kis része találkozik ezzel. Ellenben a 23. századra a tudomány szerint nem létezik Mennyország és Pokol, bár azért maradnak néhányan, akik továbbra is hisznek benne.
2170-re a vallások egyre kevesebb szereppel bírnak (megtalálhatóak még a mai is létező vallások, mint a kereszténység vagy a buddhizmus), vallási fanatikusok viszont szép számmal akadnak. Ők a holo TV képernyőin keresztül próbálnak követőket szerezni. A hatóságok nem is erőltetik magukat, hogy ezeket a zavaró elemeket kiszűrjék, mint később kiderül, ez nagy hiba volt (Salvaje). Egy másik vallási szervezet pedig nem hétköznapi módon akad rá egy fészekre. A szekta egy prófétát tisztel: ő az AvP világában H.P. Lovecraft megfelelője. Eme író egy könyvében leírta, hogy egy bizonyos bolygón található R'lek elveszett városa. Ez volt az 1950-es években, de mikorra az űrutazás lehetővé tette a gyarmatosítást, a szekta rátalál a leírt bolygón a leírt városra. Megérzés vagy véletlen volt-e az egész? Ám erre senki sem tudhatja a helyes választ.
Az álmodók
Őket nem szabad összekeverni a hivatásos álmodókkal, akik nagy fizetést kapnak, elismertek és kapósak. A feladatuk álmodni, az álmukat rögzítik és lejátsszák a vevőnek. Ezt a munkát nem mindenki tudja elvégezni, mert tudatosan kell az álmukat befolyásolni. De nem ezekről az álmodókról beszélünk, mikor az álmodókat említjük.
Ők nagyon érdekes esetek. Ezek az emberek álmukban képesek fogadni a királynők üzeneteit ha elég közel vannak (ráhangolódnak arra a hullámhosszra amin a királynők üzennek). Ezt már csak az múlja felül, hogy egyesek a normál alieneket is észlelik. Az emberek, akik eme képességgel vannak megáldva (ők inkább átoknak vélik, mert szörnyű rémálmokat élnek át nap nap után) két táborra oszlanak. Vannak az álmodók, ők az emberiség oldalán vannak, a xeno fészkeket határolják be és a sereg meg kivonul oda, leghíresebb tettük mikor egy csapat álmodó elrabolja az anyakirálynőt és a Földre hozzák. A másik tábor pedig a fanatikusok, ők beleőrültek a rémálmokba és az alieneket szolgálják. Ők azok, akik a Föld-Alien háború alatt saját honfitársaikat vadászták le, hogy az úrnő elé vigyék őket kajának vagy inkubátornak.
Egy álmodó többnyire a vevő szerepét tölti be, de alkalomadtán a lokátor szerepét töltik be. Segítségükkel a hadsereg könnyedén felszámolhatja a rejtett földalatti fészkeket is. Orona még a háború előtt foglalkozik az álmodókkal, amit sikerül megállapítania azok a következők: az álmodók magasan vannak a Cryer-skálán és legalább két számjegyes az eredményük az Emerson-féle Empátiateszten. Valamilyen telepatikus vagy empátiás kivetülésről lehet szó.
Egyéb
Jó vagy rossz hír, de az emberek körül furcsa, különös lények lebegnek, ezek lehetnek medúzára hajazó lények éppúgy, mint leírhatatlan lények. Szerencsére ők egy másik dimenzióban élnek, így nem láthatják őket, de nem is érintkezhetnek velük. Ezt az új dimenziót egy szerencsétlenül járt ember saját szemével is láthatta. Ő az egyedüli, aki láthatja őket, de kikérdezni senki nem tudja, ugyanis egy vírus vagy baktérium miatt (ami egy predator által ejtett karcolással jutott a testébe) teste átalakult, egy két lábon járkáló zöld szivacsemberré vált, akiből folyton hullik a zöld por, ami újra is termelődik. A lenyakazást is túlélte, a lövedékek pedig átmennek rajta, őt a katonák akkor kísértetnek vélték. A sziget elnéptelenedett (a predator megtette a dolgát, a túlélők pedig elmentek), a férfi pedig napról napra kevesebbre emlékszik magáról, talán még azóta is céltalanul rója a Vadászok Szigetét.
Ott vannak a különböző fajta szerek és anyagok, amik felfokozzák az illető szellemi és/vagy fizikai erejét. A dr. Paul Church által készített xeno pempő példának okáért annyira felfokozta egy nő képességeit, hogy képes volt kapcsolatba lépni egy űrutassal, aki fajtársaival azon van, hogy a bolygót szétlője. Egy szintén módosított pempő variáns pedig Bug-Ment csinál bárkiből.